Hódolj, az álmok császára vagyok;
a koronám az ezerszínü nap,
mely rejtett földek csodáira süt,
a ráncos ég az ünnepi ruhám,
a menny tetején trónolok s enyém
az űrbe omló végtelen tüze.
Falánk szörny, mely prédáért üvölt,
a lángtaréjos tenger tornyosul,
irígy holdak hajtják álnokul
mindörökre lábnyomomba őt;
pengeéles adamant hegyek,
s megannyi lávanyelvű tűztorok
nyaldossa hasztalan a tomboló eget;
És kígyótestű fáknak földjei,
hol nyálkás törzsek nyúlnak egyre csak,
a végső trón tüzével számüzött
korokon át űzik röptömet.
megannyi hitvány varázsló s király
ragadna fegyvert ellenem,
tekercseikben sárkánybőr doha,
s férgekként vonagló rúna ég.
ezüstpárlat habdalukkal ők,
a csillagsellők hada csalna be
a kristályzátony kelepcéibe.
s a holdak, kigyószemű ördögöknek és
förtelmes bölcs ősgnómok hona,
felszegnék előttem jeges szarvaik.
De a céltól semmi el nem tántorít,
mit eónok, napok és örök háborúk
rendeltek el s mit hold és por dalolt;
A célt, amelynek bűnös istenek
bronz könyvébe utószó gyanánt
izzó rubint vájta be nevét,
a titkot rejtő hieroglifát.
A célt, hol eksztázisom elcsitul,
s a tágas mennyek multiverzuma
befogadja avatárjaim
vihar-tépte hordáit s velük
prométheuszi eszméim hadát,
e zabolátlan villámló erőt.
S hívom akkor emlékeimet,
a menny vakító fényét hozva el,
s álmaimnak Végítéletét
győzedelmes szóra szólitom,
mi a Nagyság önnön muzsikája lesz:
midőn a lábuk számtalan világ
és messzi kornak fundamentuma,
és feltartott karuk, mint oszlopok,
könnyen tartják meg jelen s jövő
istenségek trónjának hadát,
s tartják Asmodai és Set helyét
a hetedik Menny országa felett.
“1961. augusztus 14-én, hunyt el Clark Ashton Smith autodidakta író, költő, szobrász, festő. Kapcsolata H. P. Lovecraftal a The Hashish-Eater című ünnepelt, rendkívül sikeres költeményével kezdődött, ami HPL-nek annyira tetszett, hogy azon mód levelet írt CAS-nak, ami egy 15 éven át kitartó barátságban, aktív levelezésben teljesedett ki. ” Forrás: The Black Aether
A Szükségszerűtlenség Dalai 