Lord Alfred Tennyson: A Kolduslány (The Beggar Maid)

Mostanában fog megjelenni a GABO Kiadónál az “1001 Fotó, amit látnod kell, mielőtt meghalsz” című nagyon érdekes könyv. Ma vettem át belőle az ajándék-példányomat a 67. oldalon található Tennyson vers részletének fordításáért.

A rend kedvéért álljon itt a teljes vers is:

Lord Alfred Tennyson:
A Kolduslány
(The Beggar Maid)

Keresztbe fonta karjait;
Oly szép volt, el nem mondja szò:
A lány, kit pőre lába vitt,
Mert hívta az uralkodó.
Ki látva fent, hogy jő, lement,
Mert vágyta már fogadni őt;
“Nem is csoda”, beszélt sok úr,
“Ki látott hozzá mérhetőt?”

Miként a felhők közt a hold,
Csak állt rongyos-szemérmesen:
S ki szép szeméről zengve szólt,
Ki dùs hajàról kedvesen:
Mily égi bàj, a nagy kiràly
llyent nem lelt keresve sem:
S Kofetuá ìm esküdött:
“E kolduslány lesz hitvesem!”

 

A képen a következők lehetnek: 1 személy, szöveg

Reklámok

A szép kabát

Hideg és szoros ez a szép kabát.
Jó volna félni az éjszakát,
ahogy egykor.

Hisz az nem haladás, 
sőt regresszió,
ha az ágy alatt a depresszió
lakik a mumus helyett, 
meg a meggybor.
 
Ha nem félsz, ha kimész az éjbe, hol
üres a faodva, nincs sehol
az ágon guggoló vámpírmadár,
vagy a rémpók, ki szemeit meresztve vár
hogy 
hálóját fejedre eressze, már
a pince szelleme jó messze jár,
az ablak alatt csak a kutya ugat,
a manók se végzik a dolgukat.
 
Míg aludtam, elmentek.
Mind elmegyünk.
Hol csak, hogy valami újat vegyünk,
hol, mert kihűlt a szokott helyünk,
hol mert az élettől fáj a fejünk.
 
Felébredek,
de nem vagy te sem,
csak a kávét iszom
keservesen.

Az időutazó könyv

Pár napja kaptam meg Sarah Waters: The Little Stranger c. könyvének magyar fordítását a GABO Kiadó gondozásában. Ezen egyébként kicsit meglepődtem, mert a hivatalos megjelenése aug. 31. után van, egyúttal aug. 30-tól mutatják be a mozikban a belőle készült filmet.

A poszt apropója amúgy az, hogy a könyv egy rövid versrészletét én fordítottam. Akit érdekel, a verset, melyből a részlet származik, Robert Herrick (1591-1674) írta, és a címe: “TO PHYLLIS, TO LOVE AND LIVE WITH HIM”

Gyerekkacaj lesz majd a hús,
tejük nedűd lesz, és a dús
mogyoróvaj lesz kenyered,
s kankalinkrém, ha kevered.
Az asztalod lesz mind a domb,
mely oly sok nárciszt rejt, s a lomb
alatt ha ülsz, madár, ha lát,
zeng, étkül, lágy melódiát.

“The tongues of kids shall be thy meat,
Their milk thy drink ; and thou shalt eat
The paste of filberts for thy bread,
With cream of cowslips buttered ;
Thy feasting-tables shall be hills
With daisies spread and daffodils,
Where thou shalt sit, and red-breast by,
For meat, shall give thee melody.”

A Kis Idegen egyébként egy 1940-es években játszódó kísértettörténet, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen. Eddig elég jó dolgokat olvastam a történetről, úgyhogy remélem, hogy jó lesz. Azt is írják néhol, hogy a film trailere félrevezető. Azt is talán kevesen tudják, hogy a koreai Szobalány c. film (igen, az) is Sarah Waters regényből készült a kor és a földrajzi környezet megváltoztatásával.

39441823_2069662273067259_4377459594687938560_o.jpg

39454087_2069662313067255_8218024792494702592_o.jpg

Clark Ashton Smith: A Hasis Evő, avagy a Gonosz Apokalipszisa /részlet/

Pár napja ajánlották figyelmembe a következő verset, amit (shame on me) nem is ismertem. Másnap láttam a The Black Aether magazin oldalán a linkben szereplő trailert. (A végén pont ebből a versből olvasnak fel, éppen ezt a részt.)
Úgyhogy tegnap este kicsit elkezdtem. Elég hosszú vers amúgy, de nagyon jó. Menjen majd az egész?

Clark Ashton Smith:
A Hasis Evő, avagy a Gonosz Apokalipszisa /részlet/

Hódolj, az álmok császára vagyok;
a koronám az ezerszínü nap,
mely rejtett földek csodáira süt,
a ráncos ég az ünnepi ruhám,
a menny tetején trónolok s enyém
az űrbe omló végtelen tüze.
Mint falánk szörny, mely prédáért üvölt,
a lángtaréjos tenger tornyosul,
mert irigy holdak hajtják álnokul
mindörökre lábnyomomba őt.

[…]

The Hashish Eater -or- the Apocalypse of Evil

Bow down: I am the emperor of dreams;
I crown me with the million-colored sun
Of secret worlds incredible, and take
Their trailing skies for vestment when I soar,
Throned on the mounting zenith, and illume
The spaceward-flown horizons infinite.
Like rampant monsters roaring for their glut,
The fiery-crested oceans rise and rise,
By jealous moons maleficently urged
To follow me for ever;

“1961. augusztus 14-én, hunyt el Clark Ashton Smith autodidakta író, költő, szobrász, festő. Kapcsolata H. P. Lovecraftal a The Hashish-Eater című ünnepelt, rendkívül sikeres költeményével kezdődött, ami HPL-nek annyira tetszett, hogy azon mód levelet írt CAS-nak, ami egy 15 éven át kitartó barátságban, aktív levelezésben teljesedett ki. ” Forrás: The Black Aether

H.P. Lovecraft: Gombák a Yuggoth-ról – VIII. A Kikötő

Tíz mérföld Arkham, s nem helyénvaló
az út: Boynton Beachnél szirtfokra tér.
A cél a csúcs, míg még Innsmouthig ér
a napsugár, mely lassan elhaló.
A tengeren egy távozó hajó,
mely ősi szélviharoktól fehér.
De nem intek feléje épp ezér’,
a rossz érzésem el nem mondható.

Elhagyja Innsmouth-t! és a messzi múlt
tajtékot vet, s az éj sietve jő.
De már felértem, itt a dombtető,
hol pillantásom vak városra hullt.
S a házak közt, nézd! Nincs homályra ír,
az összes út sötét, akár a sír.

39020022_2060347237332096_6413600884168589312_o.jpg

VIII. The Port

Ten miles from Arkham I had struck the trail
That rides the cliff-edge over Boynton Beach,
And hoped that just at sunset I could reach
The crest that looks on Innsmouth in the vale.
Far out at sea was a retreating sail,
White as hard years of ancient winds could bleach,
But evil with some portent beyond speech,
So that I did not wave my hand or hail.

Sails out of lnnsmouth! echoing old renown
Of long-dead times. But now a too-swift night
Is closing in, and I have reached the height
Whence I so often scan the distant town.
The spires and roofs are there—but look! The gloom
Sinks on dark lanes, as lightless as the tomb!

Az álompasi

Mottó:
“Tükröm, tükröm, kit terem / ma nekem a tinderem?”
Szituáció: két barátnő beszélget

– Egy igazi álompasi! Rettentően édi!
A neve is tök egyedi, úgy hívják, hogy Frédi.
– Sok lesz a púder. Családnév?
– Krueger…

32207713_1921845061182315_5117720018724847616_o.jpg

Volt egy lány, úgy hívtak Laura.

Volt egy lány, úgy hívtak Laura.
A frászt hozta az egész falura.
Úgy ugrott tejér’ le, kendőt tett fejére.
És ez már nyilván sok, “JÖNNEK A MIGRÀNSOK!”
S büszkék is voltak a halura.

 

Ma elértük az 1500 lájkot! Ez megint olyasvalami, amire korábban egy lyukas garast se tettem volna.
Ennek örömére álljon itt legújabb grimerick-em, amiben a legbizarrabb az, hogy megtörtént eseten alapul.

Eminem – Kill you – The Marshall Mathers LP

“Amikor én kicsike gyerek voltam,
anyu minden ostobasága betalált.
Azt mondogatta, hogy apu gonosz ember,
azt is mondta, hogy utált.
De azután, kicsikét felcseperedve, rájöttem: anyu a bolond.
De sajnos ellene semmit se tudtam tenni,
ő ilyen, ez a gond.”

“When I was just a little baby boy
My momma used to tell me these crazy things
She used to tell me my daddy was an evil man,
She used to tell he hated me
But then I got a little bit older
And I realized, she was the crazy one
But there was nothin’ I could do or say to try to change it
‘Cause that’s just the way she was”

518bJRLVQVL._SX355_.jpg

H.P. Lovecraft: Gombák a Yuggoth-ról VII. Zaman dombja

A roppant domb a vén város felett
terült el, hol a főút elfogyott.
Nagy, zöld lombja zord pillantást vetett,
a templomra, mely az útra rogyott.
Kétszáz évig terjedt a szóbeszéd
a lejtőről, min nem jártak soha.
Madarat, őzet mi téphette szét?
S az eltűnt fiúknak sem lett nyoma.

A postásra egy nap hűlt helye várt
a falunak, még hírt se volt, ki mond.
Aylesbury népe bámulni kijárt,
s a postásra ráaggaták: bolond,
hogy látni vélte, amit más se lát,
a roppant domb falánk szemét s fogát.

31301572_1904989429534545_7896009409023705088_n.jpg

Az első 6 rész itt: http://lovecraft.hu/…/h-p-lovecraft-gombak-yuggothrol-vach…/

H.P.L.: Fungi from Yuggoth
VII. Zaman’s Hill

The great hill hung close over the old town,
A precipice against the main street’s end;
Green, tall, and wooded, looking darkly down
Upon the steeple at the highway bend.
Two hundred years the whispers had been heard
About what happened on the man-shunned slope—
Tales of an oddly mangled deer or bird,
Or of lost boys whose kin had ceased to hope.

One day the mail-man found no village there,
Nor were its folk or houses seen again;
People came out from Aylesbury to stare—
Yet they all told the mail-man it was plain
That he was mad for saying he had spied
The great hill’s gluttonous eyes, and jaws stretched wide.

Zöld völgy ölén

Zöld völgy ölén terem a kék kökény,
két kötényt szedtem tele vele az idén.
E zöld völgy ölén, rőt föld rögén
egy-két bölény hever, tömény sövényt legel,
s bajt kever, 
ez tény! Én szegény a múlt hét felén,
mi ütött belém?!
De feltűntem én
e sok sörényes lény
kemény mezején s
merénylet lett elkövetve ellenem,
pata csattant a mellemen,
s billog tetkó lett a helyén,
de kezdjük az elején…

30167753_1881628151870673_6679814809717810526_o.jpg

Ördög ökre

Sárga bögre,
ördög ökre,
haza érhetnél
ma ötre.

Törpe ogre,
orra görbe,
követ vetett
a tükörbe.

Ha elindulsz,
ne menj körbe,
hopp, az ogre
várba tör be.

Lárma vár ma,
ugra-bugra,
forró vizet
a hazugra!

Sár a dögre,
mindörökre,
sose taposs
a küszöbre!
Ott lakik az
ördög ökre.

Mire gondolt a költő, aki én vagyok?

Vázolom akkor a történet lényegét. Tehát a költői én épp démoni ügyeken való tűnődés közepette megfogalmaz egy felvetést, hogy igen jó volna, ha a lírai te ma nem érne megint túl későn haza. Közben egy párhuzamos dimenzióban egy apró növésű és csúf ogre nem bírja tovább elviselni ocsmány ábrázatát, idegösszeroppanása következtében a tükrét is összeroppantja, majd kirohan ámokfutni.

Ezután a lírai általános alany intelmet, modern kifejezéssel élve életvezetési tanácsot fogalmaz meg a lírai te részére, jelesül, hogy ha már egyszer elindulnál haza, akkor ne állj meg minden sz@r bokornál, stb., hanem iparkodjál hazafele, mert vár a lírai én.

Közben a párhuzamos világban a dühös ogre vártámadást hajt végre, bezúzza a bejáratot, mint Wun-Wun Deres kapuját. Az ismert malacos mesén kiképzett várvédők forró vízzel várják a támadót, egyszersmind a két cselekményszál e ponton összemosódik, ugyanis a franc essen a lírai te-beléd, amiért megint átverted a lírai ént és nem jöttél haza időben.

Az ogre ezalatt kinyiffant, és lírai te sem számíthatsz sokkal jobbra. Zárásnak még egy életvezetési tanács, egy baljós jellel nyomatékosítva. Na, úgy kábé így. Most olvasd el újra, ugye mennyire más?29313516_1859488874084601_1333599049193881600_n.jpg

Az első elfelejtett

te leszel az első elfelejtett,
én leszek az óhatatlan úr,
s minden perc, mit lúdanyó elejtett,
üveggolyóként elém gurul

kerestelek, de sose voltál otthon
elsétáltam ablakod alatt
játszottam egy ócska, vén fagotton,
de a taps, a mosoly elmaradt

lehet hinni bármiben, de meddig?
a holnap úgy is még ma ideér.
van még idő. nem sok. jövő keddig
minden, mire vágytál, belefér?

elfelejtettél és én is téged
a világ rendje sosem változik.
van tűz, ami hamuvá nem éget,
van gonosz, mi el nem kárhozik.

van olyan, hogy a dobozban más van.
– amit nem a jóisten hozott.
testvérek a csöndes elmulásban,
a múlt a hátsó ajtón távozott

28515099_1843420872358068_5821465222171820699_o.jpg

Egy gyűrű

A minap valami holmit kerestem
egy ósdi szekrény mélyén s elestem,
s leltem egy gyűrűt s most izgulok,
hogy jönnek-e értem a nazgulok.

Éjmélyből fölzengző
kopp, kopp, kopp: rettentő.
Nyolc patkó, kopp, kopp, kopp,
koppan, ki verset lop.

Valaki áll a kapuban.
Tuti nem azért, hogy: “apu van?”
S kilátszik alul a kardhegye.
Elbújok. Vajon haza… megy-e?

28058999_1831449256888563_4143088517534946547_n

(Nem igazán) Valentin napi vers

Randiztam egy netes lánnyal egyszer.
De basszus! Úgy nézett ki, mint egy ork!*
Ráömölhetett egy üveg vegyszer,
s jobb ha fél, ha lát egy disznótort!

Vagy átment rajta egy-két szöges hordó,
vagy egy T-52-es harckocsi,
vagy megszaggata őt egy veszett zordó!
De nem illik ezt mondani, bocsi!

Ez most csak egy ilyen rövid vers volt,
habár tudnám folytatni sokat.
De sajnos ez a téma nem egy fair sport,
és nem is túl sok jót tartogat.

*Na nem ám Warcraftos, hanem Gyűrűk Urás ork.

 

Louise Glück: Juliska Sötétben

Ez is egy  viszonylag régebbi fordítás, bár több helyen átírtam most. A Juliska Sötétben a közismert Grimm mese eseményei után játszódik és azt mutatja be, hogy a női főhős hogyan próbálja feldolgozni a boszorkány házában történteket. 

(Gretel in Darkness)

Ezt a világot akartuk.
Ki holtnak kívánt látni minket,
mind halott. Hallom a boszorkány sikolyát,
ahogy a holdfénybe hasít
a cukormázon át: Isten keze.
Nyelve összeaszalódik s gázt ereszt…

Most, messze a nők karjaitól,
és az emléküktől is, apánk kunyhójában
alszunk és nem éhezünk soha.
Miért nem felejtek akkor?
Apám zárja az ajtót s kizár
minden rosszat a házból – és évek telnek el.

Senki sem emlékszik. Még te sem, öcsém.
Nyári estéken azt súgja a szemed, hogy
menni akarsz,
mintha meg se történt volna.
De én öltem érted. Látom a fenyőröket,
az izzó kemencekupolát –

Éjjelente hozzád bújnék, hogy megóvj,
de te nem vagy ott.
Hát csak magam vagyok? Minket kémlel
a csend, Jancsi,
még most is ott vagyunk, és ez a valóság, a valóság,
a fekete fák és a lángok.

Louise Glück 1943.április 22-én született, Pulitzer-díjas amerikai költőnő.

Forrás: https://www.poemhunter.com/poem/gretel-in-darkness/

19260316_1603659873053870_1862528011167130553_n

Lovecrafti haiku

A következő haikukkal az van, hogy sok évvel ezelőtt találtam és fordítottam le őket. Egy darabig aztán fogalmam se volt, hogy hol találtam és ki írta. Végül is sikerült megtalálni a forrást. Ugyanaz az Alan D. Peschke tollából valók, akitől a Hol Yuggoth meglapul (Yuggoth on the rim) c. verset fordítottam és akinek anno írtam Facebookon és öt évvel később válaszolt. 🙂

Alan D. Peschke:

Haiku

10683836_1610518169169065_696636864_n

R’lyeh, az elsüllyedt város by Zach Geller – Instagram

R’lyeh
cold watery deep
giant slumbers, trapped, troubled
–Great Old Nautilus

R’lyeh
zord tengermélye
szunnyadó óriások
Nagy Vén Tintahal

mihail-bila-strange-high-house-small1

Arkham – cdnb.artstation.com

Arkham Autumn

cool wind muttering
strange shadows, steeples, grasping
swollen harvest moon

Arkhami ősz
morajló szelek
különös árnyak, tornyok,
aratási hold

 

icdeyyf

Sentinel Hill – https://imgur.com/gallery/yYpXw

Dunwich

thunder under hills
breathe in time with whippoorwills
–dusky psychopomps

Dunwich
dübörgő dombok
madársereg-lehelet
nyugvó lélekláng

inssmouth_small_john_dunn2

Innsmouth – by John Dunn johndunnartist.blogspot.com)

Innsmouth

abandoned buildings
gape fish-eyed, sea smell, old folk
lurk behind shutters

Innsmouth
elhagyott házak
tengerszag, vén halszemű
odabent lapul

 

underhavet

Y’ha-nthlei by Jonas Anderson

Y’ha-nthlei
below Devil’s Reef
darkly shining ocean, deep
where coelacanths play

Y’ha-nhthlei
Ördögzátonynál
sötét, csillogó tenger
lábashaljáték

Kingsport

snow-covered city
lost and forgotten gather
–ancient Festival

Kingsport
hóborította
elveszett város – ősi
Fesztivál készül

Edward Gorey: A kétes vendég (The Doubtful Guest)

51QPeOKd0DL._SY335_BO1,204,203,200_.jpg

Zord tél volt és csengettek egy sötét éjjelen,
nem vártak épp senkit sem, s az nem is volt jelen.

Majd meglátták egy urnán, mit belepett a dér,
s fura teste láttán bennük megfagyott a vér.

És hirtelen leszökkent s a hallba beszaladt,
hol a falnak nyomta orrát s hosszan úgy maradt.

Nem igazán érdekelte, hogy ki mit beszélt.
Végül visítás helyett ki-ki aludni tért.

Reggelinél asztalukhoz ő is odaült:
lekvár, kenyér s némi tányér gyomrába merült.

Az új gramofonjukról a tölcsért tépte le,
de nem tudták rávenni, hogy ne játsszon vele.

A kéménybe bámulásban nagy örömre lelt,
s cipőtalpa tépkedésében is kedve telt.

Volt, hogy könyvből szaggatott ki fejezeteket,
vagy elcsálésította a képkereteket.

Minden egyes vasárnap a földön elterült,
s hogy-hogy nem, a szalon ajtó útjába került.

Néha pedig úgy elillant, mint a levegő,
hogy jaj! a levesestálból kerüljön elő.

Máskor pedig rettenetes dührohama volt,
s közben minden törülközőt szerteszét pakolt.

Éjjelente céltalanul bolyongott, holott
tényszerűnek mondhatóan éppen álmodott.

Tárgyakat is elcsent olykor, miket szeretett,
s minden dolgot, hogy megóvja, jól tóba vetett.

Tizenhét éve ütötte fel már a fejét,
s hogy elmenne, azóta se mutatta jelét.

*************************************

Edward Gorey (1925-2000) amerikai író, grafikusművész volt, aki elsősorban jellegzetes gyerekkönyveiről vált ismertté, jóllehet nem igazán kedvelte a gyerekeket. Műveinek egy részét álnéven jelentette meg, melyek nevének anagrammái voltak, pl. Ogdred Weary, Dogear Wryde, Ms. Regera Dowdy stb. Mivel sosem házasodott meg és gyermekei sem voltak, amikor meghalt, mindenét egy kutyákkal, macskákkal, denevérekkel és rovarokkal foglalkozó alapítványra hagyta.

Egy idézet tőle:
“Ha már a nonszensz terén alkotsz, az inkább legyen rémes, különben semmi értelme. Megpróbálom elképzelni a derűs nonszenszt. Vidám, derűs nonszensz gyerekeknek – ó mennyire unalmas, unalmas, unalmas. Ahogy Schubert mondta, nincs boldog zene. És ez így igaz. Tényleg nincs. És valószínűleg boldog nonszensz sincs.”

Edward Gorey-tól korábban a Gushlycrumb Kölykök avagy a Kirándulás Után (The Gashlycrumb Tinies: or, After the Outing) és a Susnyarág (The Wuggly Ump) c. verseket fordítottam. Ez lesz most a harmadik magyarra fordított verse.

József Attila feat. Gollam: Nem emel föl

A minap hallottam a rádióban, hogy – talán az Amazon – azt tervezi, hogy sorozatot forgat a Gyűrűk Urából. Szerintem ez nem lenne túl jó ötlet, akkor már inkább vennék elő a Sirmarillion-t valamilyen formában. Amikor meghallotta ezt a hírt, Gollam barátom annyira fellelkesedett (nem.), hogy átköltötte kedvenc depressziós versét a nagyszerű József Attilától. Íme 

gollum (1)

József Attila: Nem emel föl                 Gollam: Ki húz ki innen?

Nem emel föl már senki sem,                Ki húz ki innen? Senki se!
belenehezültem a sárba.                  Ha latyakba kaptad a plattyot,
Fogadj fiadnak, Istenem,                      hasztalan akármi szentmise,
hogy ne legyek kegyetlen árva.            ha a lábad a sötétbe’ slattyog.

Fogj össze, formáló alak,                      Fogok egy síkos kis halat,
s amire kényszerítnek engem,             – nincsen a farzsebemben.
hogy valljalak, tagadjalak,               A mockosz kisz hobbit is jó falat,
segíts meg mindkét szükségemben.     ha idevetődik a szentem.

Tudod, szivem mily kisgyerek –           Szméagol gonosz kisgyerek,
ne viszonozd a tagadásom;                   – Fojtogatok és elásom!
ne vakítsd meg a lelkemet,                   Piszkos ügyeket elkenek!
néha engedd, hogy mennybe lásson.    – Csak adjad a drágaságom!

Kinek mindegy volt már a kín,              Mindegy nekem, ha benn, ha kinn,
hisz gondjaid magamra vettem,           ha a lembasod rég megettem;
az árnyékvilág árkain                         ha Mordorba visznek a társaim,
most már te őrködj énfelettem.              de elsuhan a Szem felettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,              Túl rajtunk nincs, kit szeretek.
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.      A hobbitokat felpofoznám!
Vizsgáld meg az én ügyemet,                  Drágaszág, érd a szügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.                  mielőtt magunk feláldoznám.

Péntek 13

A mai versi egy régebbinek az aktualizálásával készült, mivel azóta kicsit változott a helyzet.

mottó: “Átjöhetnél, hiszen várom / Péntek van és tizenhárom.”

Bőr zsákjában pezsgő bort visz:
buliba megy Jason Vorhees.
“Jól jönne egy pesti Uber!”
– panaszkodik Freddy Krueger.

 

535254_1100273460006150_3056245946510168703_n

Idd meg, Odin szerelmére!

22310352_1688834484483375_8531094122245392283_n

Kezdődhet egy újabb èra,
Ha meghìvsz egy nesszkàvéra!
A vendéged kérdd meg, kér-e,
S nem kérdés, hogy még betér-e.

Jóban leszünk mindenkorra,
Ha meghìvsz egy pohár borra.
A vendéged kérdd meg, kér-e,
S ott marad egy jóestére.

Veled tartok én a grundra,
Ha meghìvsz egy pohár rumra.
Meg se kérdjed azt, hogy kér-e.
Idd meg, Odin szerelmére!

Gris Grimly: Torzi Borzi (Gonosz Kis Altatók)

22228436_1686959428004214_6461584924986636797_n

A versike eredeti illusztrációja, rajzolta a zseniális Gris Grimly

Volt egyszer egy szerencsétlen,
Borzi nevű medve.
Hogy borzas volt? Nagyon kétlem!
Csakis bőrrel, semmi szőrrel
nem volt teste fedve!
Nem volt épp förtelem,
csak furán szőrtelen,
és bűze volt és tetve.

Fuzzy Wuzzy – By Gris Grimly from “Wicked Nursery Rhymes”

“A poor wretched bear was named Fuzzy.
Still the question remains, but was he?
Born with no hair.
He was oddly bare,
and a little bit stinky and scuzzy”

 

A kraken újraken

A következő versike az egyszer csak felbukkanó kraken / manöken rímből indult ki. Eleinte egy manöken
krakenről akart szólni, akinek lakhelye a bólya / s a móló a kifutója. De aztán jött a kraken / újraken rím és felmerült a kérdés, hogy mit is ken újra Ken. Nyilván a bólyát, ahol lakik. És miért? Mert az időjárás viszontagságai megviselték a festést. Természetesen adta magát, ha már egy tengeri szörnyről van szó, akkor a bólya nemcsak lakóhelye, hanem inkább a csalétke. És mi lenne jobb hajós csalétek, mint egy bajba jutott, segítséget kérő, szépséges nőalak. Ezt ugye már Heine is megjátszotta, csak polip nélkül. Na de következzék a versike. 

3927b959c0328ef906b15d6d31bb686e

forrás -vk.com – Pinterest

mottó:
“festőnek ha ön csak amatőr,
festés helyett legyen kamat őr”

Van egy srác, a becses neve: Ken.
Csakhogy nem ember, hanem kraken.
Munkálkodik, kong a bólya:
áldozatok siratója.
A fakó részen éppen újraken.
Kijavít pár napkiszítta G-t,
S a csali-nőcske napszemüvegét.
Kijavít pár tenger rágta S-t.
De
nem igazán tízpontos a test,
amit odafest.
Mindhiába, nincs jó vigasz szó,
Ken kraken hát nem egy Picasso.

Vacak lett a szirén bája,
rossz a bólya szirénája,
sunyi polip Lorelei-a
nem lesz naiv hajós kedvese.
Gondban van a mély lakója:
gagyi lett a csali bólya,
s az áldozat “Halihó!”-ja
híján hamar zárul e mese.

Neil Gaiman: A Veszedelmes Ábécé

Neil Gaiman: The Dangerous Alphabet fordítása

Á, mint az Álom, mely új útra hív.
B, mert Bárkán fut az éjbe a szív
C, mint a Cél, hová elvisz e dal,
D, mint a drágakő, mely lépre csal.
É(n), aki írom e rövid mesét,
F, mert a Félelem feszíti szét.
G, mint a Gonosz; kisérd hegedűn!
H, mint a hecc, mi a szörnynek a bűn.
I, mint az Irgalom, mi nem ismerős.
J, mint a Jó, mint a Reggel s a Hős.
K, mint a Kedv, amely csókot csikar,
L, mint ha Lefog egy démoni kar.
M, mint a Merengés, örökkön át.
N s Nem hagyod el a vak éjszakát!
O, mint Ocsmány kemencebűz.
P, mint Persze, hogy a ravasz befűz.
Q-val magyarul nem kezd a szó.
R, mert a Rémálmon ring a hajó.
S, mint a Sikoly s egy szép csontmosoly.
Te, nyájas olvasó: riadt fogoly!
U, mint az Út, mi a kincshez vezet.
s a duplaWé nem nyújt segédkezet.
V, mint a Vadság, mit elrejt az éj.
X a térképen a végső veszély.
Ypszilonra már a gyertYa leég.
Z-re nincs semmi, mert ez már a vég.

Leültem meginni egy kávét, és amikor felálltam, kész volt 🙂

Más álmodás

Keresem azt, aki engem keres.
Ha nem létezik? Az félelmetes.
Sajnos az igazság az lehet, ó,
hogy senkihez sem vagyok való.
A szívem csak egy kitartó izom.
Jó ideje nem is randizom.
A gonosz kisded nem talált fülön,
a kedvenc versem Poe-tól a ‘Külön’.
Átitat e rettentő, csodás,
kisgyerekkoromtól fogva más
álmodás.

6

Az éjjeli vendég

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer rég,
egy késő éjjelen ennyi elég:
kopogtak. S ott állt az ajtóban ő:
zsebéből levelet húzott elő.

Cikornyás betűk és pecsétviasz.
Néztem, de nem igen tudtam, mi az.
Üres szemekkel csak meredt furán.
Majdhogynem kifakult az aurám.

A köpenye egész a küszöbig ért,
az ajtóban bámult, de nem szólt, miért.
Csak állt ott és esetlen volt már a szín,
Rácsaptam: “Húzzál el, nincs Halloween!”

6973211b23fafdcfb033872c1785cb7c--scary-things-creepy-stuff.jpg

Az?

images.jpg

Ha nyílik a padlás,
zárul a spájz –
felkacag újra a vén Pennywise.

Felkacag újra, 
lufid
ha kiszúrja,
s igen csak jól tud
kisgyerekül.

Az új Krajcáros,
szídzsíájos
rettenete vajon
hogy sikerül?

Ezúttal tényleg lebeghetsz?
Vagy
megint egy King-es beteg hecc?
Majd kiderül.

 

Ahol a szíved lakik

Kell, hogy a tóra vetüljön az árnyék,
kell, hogy a szélben szálljon a csók,
Kell, hogy amíg odaérek, várj még!
Jól kikacagnak a cifra bogyók.

Bár tudnám, a szíved hol lakik!
Melyik erdő mélyén száll, úszik, szalad?
Bár megkérdezheték róla valakit,
hogy mi neki a legesleg-
finomabb falat.

Mert ha tudnám mindezt, elvinném neki.
Letenném a fűbe, fára, vízbe én.
S szólnék: rejtekedből, kérlek gyere ki.
Hogy örülni lássam, ha nem lehet enyém.

Hogy élni lássam, hogy lássam, hogy milyen,
az őzet, melyben ott lakik a nyúl,
a nyúl fejében van egy skatulya,
mélyében egy bogárka lapul,
annak szárnya szíved kapuja:
egészen az égig tornyosul!

De nem tudom, hogy mely erdőn lakik.
S ha ott, hogy úszik, fut, vagy épp repül?
Nem szólnak a bevarrt szájú valakik.
Csak mind mulatnak rajtam, remekül.

Kell, hogy a tóra vetüljön az árnyék,
kell, hogy a szélben szálljon a csók,
Kell, hogy amíg odaérek, várj még!
Összekacagnak a cifra bogyók

20664776_1631753103524847_8756086989224630418_n (1).jpg

Painting by Gris Grimly

nélküled

zajt csinál a szavak gördülése.
fadobozban alszik a titok.
víztükörként feszül meg a csend, ha
a feledésnek szobrot állitok.

körülötted minden olyan élő,
körülötted minden szó igaz.
a nyikorgás is dallamot zenélő,
valóság az is, ha lóditasz.

írtam volna tovább, ámde sajnos,
nem volt sok a belső lendület.
el is múlt szerelmet zeng e dal most.
sokkal jobb lesz nekem nélküled

 

H.P. Lovecraft: Virgil Finlay-nek…

…Robert Bloch “Az arcnélküli isten”c. történetéhez készült rajza okán (1936)

A Black Aether magazinban megjelent legutóbbi fordításom.

Sötét szakadékban lüktet az ezer arcu éj,
Mily ocsmány s éhes, süveg födte árnyakat füröszt;
Fekete szárnyak ütemére hullámzik a mély
A lélektelen ürességnek földtekéi közt.

Hogy kozmoszukat nevén nevezd, vagy oly vakmerő,
Hogy szétmállt arcuk titkaiért szembenézz velük,
Hogy a szókat kimondd, miáltal egy hatalmas erő
A mélyűr tárnáiból idevonja seregük?

Ezt nem szabad emberfiának látni sohasem,
Riadt szemünk e lapon oly rút borzadályt talált.
Egy lét ez, hol a szentségesnek nincsen nyoma sem,
S a végtelenből hozza el a tébolyt s a halált.

Mily festő kutatja maga a vak mélység honát,
S él azért, hogy felébressze egy más lét iszonyát?

 Vachter Ákos fordítása

In dim abysses pulse the shapes of night,
Hungry and hideous, with strange miters crowned;
Black pinions beating in fantastic flight
From orb to orb through soulless voids profound.

None dares to name the cosmos whence they course,
Or guess the look on each amorphous face,
Or speak the words that with resistless force
Would draw them from the halls of outer space.

Yet here upon a page our frightened glance
Finds monstrous forms no human eye should see;
Hints of those blasphemies whose countenance
Spreads death and madness through infinity.

What limnner he who braves black gulfs alone
And lives to wake their alien horrors known?

(H.P. Lovecraft)

dsc_0005

Három új vers

mi legyen

csönd van. roppan a kertben a hó.
szellemek ülnek az ágon.
kimenni nem túl helyénvaló.
de nincs rend ezen a világon.

bejövetelednek vedd elejét.
a kanapén itt ül a végzet.
motyogva issza a macska tejét,
s cinkosan elheherészget.

tűzzel emészti

bár haladtak, benne ragadtak,
sárba ragadt le a mindenség,
ám akadtak még, akik adtak,
tűzzel emészti az istenség

nézd a lángot, nézd csak a lángot,
elmenekültek a végestől,
szárba szökken, kereke kizökken,
csörren a köveken a véres tőr

sár a lélek, homokot mérek,
várok, amíg szive felbuggyan,
rozsdafoltos – kesereg a boltos,
bár sose kellene megtudjam.

puzzlecorner

Soká tartott ezt kirakni,
s mire kész lett,
kiderült: ez nem egy készlet.
Meg is ette az egészet,
belefészkelt az enyészet,
huss!