Louise Glück: Juliska Sötétben

Ez is egy  viszonylag régebbi fordítás, bár több helyen átírtam most. A Juliska Sötétben a közismert Grimm mese eseményei után játszódik és azt mutatja be, hogy a női főhős hogyan próbálja feldolgozni a boszorkány házában történteket. 

(Gretel in Darkness)

Ezt a világot akartuk.
Ki holtnak kívánt látni minket,
mind halott. Hallom a boszorkány sikolyát,
ahogy a holdfénybe hasít
a cukormázon át: Isten keze.
Nyelve összeaszalódik s gázt ereszt…

Most, messze a nők karjaitól,
és az emléküktől is, apánk kunyhójában
alszunk és nem éhezünk soha.
Miért nem felejtek akkor?
Apám zárja az ajtót s kizár
minden rosszat a házból – és évek telnek el.

Senki sem emlékszik. Még te sem, öcsém.
Nyári estéken azt súgja a szemed, hogy
menni akarsz,
mintha meg se történt volna.
De én öltem érted. Látom a fenyőröket,
az izzó kemencekupolát –

Éjjelente hozzád bújnék, hogy megóvj,
de te nem vagy ott.
Hát csak magam vagyok? Minket kémlel
a csend, Jancsi,
még most is ott vagyunk, és ez a valóság, a valóság,
a fekete fák és a lángok.

Louise Glück 1943.április 22-én született, Pulitzer-díjas amerikai költőnő.

Forrás: https://www.poemhunter.com/poem/gretel-in-darkness/

19260316_1603659873053870_1862528011167130553_n

Reklámok

Lovecrafti haiku

A következő haikukkal az van, hogy sok évvel ezelőtt találtam és fordítottam le őket. Egy darabig aztán fogalmam se volt, hogy hol találtam és ki írta. Végül is sikerült megtalálni a forrást. Ugyanaz az Alan D. Peschke tollából valók, akitől a Hol Yuggoth meglapul (Yuggoth on the rim) c. verset fordítottam és akinek anno írtam Facebookon és öt évvel később válaszolt. 🙂

Alan D. Peschke:

Haiku

10683836_1610518169169065_696636864_n

R’lyeh, az elsüllyedt város by Zach Geller – Instagram

R’lyeh
cold watery deep
giant slumbers, trapped, troubled
–Great Old Nautilus

R’lyeh
zord tengermélye
szunnyadó óriások
Nagy Vén Tintahal

mihail-bila-strange-high-house-small1

Arkham – cdnb.artstation.com

Arkham Autumn

cool wind muttering
strange shadows, steeples, grasping
swollen harvest moon

Arkhami ősz
morajló szelek
különös árnyak, tornyok,
aratási hold

 

icdeyyf

Sentinel Hill – https://imgur.com/gallery/yYpXw

Dunwich

thunder under hills
breathe in time with whippoorwills
–dusky psychopomps

Dunwich
dübörgő dombok
madársereg-lehelet
nyugvó lélekláng

inssmouth_small_john_dunn2

Innsmouth – by John Dunn johndunnartist.blogspot.com)

Innsmouth

abandoned buildings
gape fish-eyed, sea smell, old folk
lurk behind shutters

Innsmouth
elhagyott házak
tengerszag, vén halszemű
odabent lapul

 

underhavet

Y’ha-nthlei by Jonas Anderson

Y’ha-nthlei
below Devil’s Reef
darkly shining ocean, deep
where coelacanths play

Y’ha-nhthlei
Ördögzátonynál
sötét, csillogó tenger
lábashaljáték

Kingsport

snow-covered city
lost and forgotten gather
–ancient Festival

Kingsport
hóborította
elveszett város – ősi
Fesztivál készül

Edward Gorey: A kétes vendég (The Doubtful Guest)

51QPeOKd0DL._SY335_BO1,204,203,200_.jpg

Zord tél volt és csengettek egy sötét éjjelen,
nem vártak épp senkit sem, s az nem is volt jelen.

Majd meglátták egy urnán, mit belepett a dér,
s fura teste láttán bennük megfagyott a vér.

És hirtelen leszökkent s a hallba beszaladt,
hol a falnak nyomta orrát s hosszan úgy maradt.

Nem igazán érdekelte, hogy ki mit beszélt.
Végül visítás helyett ki-ki aludni tért.

Reggelinél asztalukhoz ő is odaült:
lekvár, kenyér s némi tányér gyomrába merült.

Az új gramofonjukról a tölcsért tépte le,
de nem tudták rávenni, hogy ne játsszon vele.

A kéménybe bámulásban nagy örömre lelt,
s cipőtalpa tépkedésében is kedve telt.

Volt, hogy könyvből szaggatott ki fejezeteket,
vagy elcsálésította a képkereteket.

Minden egyes vasárnap a földön elterült,
s hogy-hogy nem, a szalon ajtó útjába került.

Néha pedig úgy elillant, mint a levegő,
hogy jaj! a levesestálból kerüljön elő.

Máskor pedig rettenetes dührohama volt,
s közben minden törülközőt szerteszét pakolt.

Éjjelente céltalanul bolyongott, holott
tényszerűnek mondhatóan éppen álmodott.

Tárgyakat is elcsent olykor, miket szeretett,
s minden dolgot, hogy megóvja, jól tóba vetett.

Tizenhét éve ütötte fel már a fejét,
s hogy elmenne, azóta se mutatta jelét.

*************************************

Edward Gorey (1925-2000) amerikai író, grafikusművész volt, aki elsősorban jellegzetes gyerekkönyveiről vált ismertté, jóllehet nem igazán kedvelte a gyerekeket. Műveinek egy részét álnéven jelentette meg, melyek nevének anagrammái voltak, pl. Ogdred Weary, Dogear Wryde, Ms. Regera Dowdy stb. Mivel sosem házasodott meg és gyermekei sem voltak, amikor meghalt, mindenét egy kutyákkal, macskákkal, denevérekkel és rovarokkal foglalkozó alapítványra hagyta.

Egy idézet tőle:
“Ha már a nonszensz terén alkotsz, az inkább legyen rémes, különben semmi értelme. Megpróbálom elképzelni a derűs nonszenszt. Vidám, derűs nonszensz gyerekeknek – ó mennyire unalmas, unalmas, unalmas. Ahogy Schubert mondta, nincs boldog zene. És ez így igaz. Tényleg nincs. És valószínűleg boldog nonszensz sincs.”

Edward Gorey-tól korábban a Gushlycrumb Kölykök avagy a Kirándulás Után (The Gashlycrumb Tinies: or, After the Outing) és a Susnyarág (The Wuggly Ump) c. verseket fordítottam. Ez lesz most a harmadik magyarra fordított verse.

József Attila feat. Gollam: Nem emel föl

A minap hallottam a rádióban, hogy – talán az Amazon – azt tervezi, hogy sorozatot forgat a Gyűrűk Urából. Szerintem ez nem lenne túl jó ötlet, akkor már inkább vennék elő a Sirmarillion-t valamilyen formában. Amikor meghallotta ezt a hírt, Gollam barátom annyira fellelkesedett (nem.), hogy átköltötte kedvenc depressziós versét a nagyszerű József Attilától. Íme 

gollum (1)

József Attila: Nem emel föl                 Gollam: Ki húz ki innen?

Nem emel föl már senki sem,                Ki húz ki innen? Senki se!
belenehezültem a sárba.                  Ha latyakba kaptad a plattyot,
Fogadj fiadnak, Istenem,                      hasztalan akármi szentmise,
hogy ne legyek kegyetlen árva.            ha a lábad a sötétbe’ slattyog.

Fogj össze, formáló alak,                      Fogok egy síkos kis halat,
s amire kényszerítnek engem,             – nincsen a farzsebemben.
hogy valljalak, tagadjalak,               A mockosz kisz hobbit is jó falat,
segíts meg mindkét szükségemben.     ha idevetődik a szentem.

Tudod, szivem mily kisgyerek –           Szméagol gonosz kisgyerek,
ne viszonozd a tagadásom;                   – Fojtogatok és elásom!
ne vakítsd meg a lelkemet,                   Piszkos ügyeket elkenek!
néha engedd, hogy mennybe lásson.    – Csak adjad a drágaságom!

Kinek mindegy volt már a kín,              Mindegy nekem, ha benn, ha kinn,
hisz gondjaid magamra vettem,           ha a lembasod rég megettem;
az árnyékvilág árkain                         ha Mordorba visznek a társaim,
most már te őrködj énfelettem.              de elsuhan a Szem felettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,              Túl rajtunk nincs, kit szeretek.
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.      A hobbitokat felpofoznám!
Vizsgáld meg az én ügyemet,                  Drágaszág, érd a szügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.                  mielőtt magunk feláldoznám.

Péntek 13

A mai versi egy régebbinek az aktualizálásával készült, mivel azóta kicsit változott a helyzet.

mottó: “Átjöhetnél, hiszen várom / Péntek van és tizenhárom.”

Bőr zsákjában pezsgő bort visz:
buliba megy Jason Vorhees.
“Jól jönne egy pesti Uber!”
– panaszkodik Freddy Krueger.

 

535254_1100273460006150_3056245946510168703_n

Idd meg, Odin szerelmére!

22310352_1688834484483375_8531094122245392283_n

Kezdődhet egy újabb èra,
Ha meghìvsz egy nesszkàvéra!
A vendéged kérdd meg, kér-e,
S nem kérdés, hogy még betér-e.

Jóban leszünk mindenkorra,
Ha meghìvsz egy pohár borra.
A vendéged kérdd meg, kér-e,
S ott marad egy jóestére.

Veled tartok én a grundra,
Ha meghìvsz egy pohár rumra.
Meg se kérdjed azt, hogy kér-e.
Idd meg, Odin szerelmére!

Gris Grimly: Torzi Borzi (Gonosz Kis Altatók)

22228436_1686959428004214_6461584924986636797_n

A versike eredeti illusztrációja, rajzolta a zseniális Gris Grimly

Volt egyszer egy szerencsétlen,
Borzi nevű medve.
Hogy borzas volt? Nagyon kétlem!
Csakis bőrrel, semmi szőrrel
nem volt teste fedve!
Nem volt épp förtelem,
csak furán szőrtelen,
és bűze volt és tetve.

Fuzzy Wuzzy – By Gris Grimly from “Wicked Nursery Rhymes”

“A poor wretched bear was named Fuzzy.
Still the question remains, but was he?
Born with no hair.
He was oddly bare,
and a little bit stinky and scuzzy”

 

A kraken újraken

A következő versike az egyszer csak felbukkanó kraken / manöken rímből indult ki. Eleinte egy manöken
krakenről akart szólni, akinek lakhelye a bólya / s a móló a kifutója. De aztán jött a kraken / újraken rím és felmerült a kérdés, hogy mit is ken újra Ken. Nyilván a bólyát, ahol lakik. És miért? Mert az időjárás viszontagságai megviselték a festést. Természetesen adta magát, ha már egy tengeri szörnyről van szó, akkor a bólya nemcsak lakóhelye, hanem inkább a csalétke. És mi lenne jobb hajós csalétek, mint egy bajba jutott, segítséget kérő, szépséges nőalak. Ezt ugye már Heine is megjátszotta, csak polip nélkül. Na de következzék a versike. 

3927b959c0328ef906b15d6d31bb686e

forrás -vk.com – Pinterest

mottó:
“festőnek ha ön csak amatőr,
festés helyett legyen kamat őr”

Van egy srác, a becses neve: Ken.
Csakhogy nem ember, hanem kraken.
Munkálkodik, kong a bólya:
áldozatok siratója.
A fakó részen éppen újraken.
Kijavít pár napkiszítta G-t,
S a csali-nőcske napszemüvegét.
Kijavít pár tenger rágta S-t.
De
nem igazán tízpontos a test,
amit odafest.
Mindhiába, nincs jó vigasz szó,
Ken kraken hát nem egy Picasso.

Vacak lett a szirén bája,
rossz a bólya szirénája,
sunyi polip Lorelei-a
nem lesz naiv hajós kedvese.
Gondban van a mély lakója:
gagyi lett a csali bólya,
s az áldozat “Halihó!”-ja
híján hamar zárul e mese.

Más álmodás

Keresem azt, aki engem keres.
Ha nem létezik? Az félelmetes.
Sajnos az igazság az lehet, ó,
hogy senkihez sem vagyok való.
A szívem csak egy kitartó izom.
Jó ideje nem is randizom.
A gonosz kisded nem talált fülön,
a kedvenc versem Poe-tól a ‘Külön’.
Átitat e rettentő, csodás,
kisgyerekkoromtól fogva más
álmodás.

6

Az éjjeli vendég

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer rég,
egy késő éjjelen ennyi elég:
kopogtak. S ott állt az ajtóban ő:
zsebéből levelet húzott elő.

Cikornyás betűk és pecsétviasz.
Néztem, de nem igen tudtam, mi az.
Üres szemekkel csak meredt furán.
Majdhogynem kifakult az aurám.

A köpenye egész a küszöbig ért,
az ajtóban bámult, de nem szólt, miért.
Csak állt ott és esetlen volt már a szín,
Rácsaptam: “Húzzál el, nincs Halloween!”

6973211b23fafdcfb033872c1785cb7c--scary-things-creepy-stuff.jpg

Az?

images.jpg

Ha nyílik a padlás,
zárul a spájz –
felkacag újra a vén Pennywise.

Felkacag újra, 
lufid
ha kiszúrja,
s igen csak jól tud
kisgyerekül.

Az új Krajcáros,
szídzsíájos
rettenete vajon
hogy sikerül?

Ezúttal tényleg lebeghetsz?
Vagy
megint egy King-es beteg hecc?
Majd kiderül.

 

Ahol a szíved lakik

Kell, hogy a tóra vetüljön az árnyék,
kell, hogy a szélben szálljon a csók,
Kell, hogy amíg odaérek, várj még!
Jól kikacagnak a cifra bogyók.

Bár tudnám, a szíved hol lakik!
Melyik erdő mélyén száll, úszik, szalad?
Bár megkérdezheték róla valakit,
hogy mi neki a legesleg-
finomabb falat.

Mert ha tudnám mindezt, elvinném neki.
Letenném a fűbe, fára, vízbe én.
S szólnék: rejtekedből, kérlek gyere ki.
Hogy örülni lássam, ha nem lehet enyém.

Hogy élni lássam, hogy lássam, hogy milyen,
az őzet, melyben ott lakik a nyúl,
a nyúl fejében van egy skatulya,
mélyében egy bogárka lapul,
annak szárnya szíved kapuja:
egészen az égig tornyosul!

De nem tudom, hogy mely erdőn lakik.
S ha ott, hogy úszik, fut, vagy épp repül?
Nem szólnak a bevarrt szájú valakik.
Csak mind mulatnak rajtam, remekül.

Kell, hogy a tóra vetüljön az árnyék,
kell, hogy a szélben szálljon a csók,
Kell, hogy amíg odaérek, várj még!
Összekacagnak a cifra bogyók

20664776_1631753103524847_8756086989224630418_n (1).jpg

Painting by Gris Grimly

nélküled

zajt csinál a szavak gördülése.
fadobozban alszik a titok.
víztükörként feszül meg a csend, ha
a feledésnek szobrot állitok.

körülötted minden olyan élő,
körülötted minden szó igaz.
a nyikorgás is dallamot zenélő,
valóság az is, ha lóditasz.

írtam volna tovább, ámde sajnos,
nem volt sok a belső lendület.
el is múlt szerelmet zeng e dal most.
sokkal jobb lesz nekem nélküled

 

H.P. Lovecraft: Virgil Finlay-nek…

…Robert Bloch “Az arcnélküli isten”c. történetéhez készült rajza okán (1936)

A Black Aether magazinban megjelent legutóbbi fordításom.

Sötét szakadékban lüktet az ezer arcu éj,
Mily ocsmány s éhes, süveg födte árnyakat füröszt;
Fekete szárnyak ütemére hullámzik a mély
A lélektelen ürességnek földtekéi közt.

Hogy kozmoszukat nevén nevezd, vagy oly vakmerő,
Hogy szétmállt arcuk titkaiért szembenézz velük,
Hogy a szókat kimondd, miáltal egy hatalmas erő
A mélyűr tárnáiból idevonja seregük?

Ezt nem szabad emberfiának látni sohasem,
Riadt szemünk e lapon oly rút borzadályt talált.
Egy lét ez, hol a szentségesnek nincsen nyoma sem,
S a végtelenből hozza el a tébolyt s a halált.

Mily festő kutatja maga a vak mélység honát,
S él azért, hogy felébressze egy más lét iszonyát?

 Vachter Ákos fordítása

In dim abysses pulse the shapes of night,
Hungry and hideous, with strange miters crowned;
Black pinions beating in fantastic flight
From orb to orb through soulless voids profound.

None dares to name the cosmos whence they course,
Or guess the look on each amorphous face,
Or speak the words that with resistless force
Would draw them from the halls of outer space.

Yet here upon a page our frightened glance
Finds monstrous forms no human eye should see;
Hints of those blasphemies whose countenance
Spreads death and madness through infinity.

What limnner he who braves black gulfs alone
And lives to wake their alien horrors known?

(H.P. Lovecraft)

dsc_0005

Három új vers

mi legyen

csönd van. roppan a kertben a hó.
szellemek ülnek az ágon.
kimenni nem túl helyénvaló.
de nincs rend ezen a világon.

bejövetelednek vedd elejét.
a kanapén itt ül a végzet.
motyogva issza a macska tejét,
s cinkosan elheherészget.

tűzzel emészti

bár haladtak, benne ragadtak,
sárba ragadt le a mindenség,
ám akadtak még, akik adtak,
tűzzel emészti az istenség

nézd a lángot, nézd csak a lángot,
elmenekültek a végestől,
szárba szökken, kereke kizökken,
csörren a köveken a véres tőr

sár a lélek, homokot mérek,
várok, amíg szive felbuggyan,
rozsdafoltos – kesereg a boltos,
bár sose kellene megtudjam.

puzzlecorner

Soká tartott ezt kirakni,
s mire kész lett,
kiderült: ez nem egy készlet.
Meg is ette az egészet,
belefészkelt az enyészet,
huss!