H.P. Lovecraft: Gombák a Yuggothról: X. A Galambreptetők

Sétálni vittek, hol zord kőfalak
benső gonosztól dülledtek ki mind,
s tömegnyi torzult, vergődő alak
egy másik, sötét istenségnek int.
Az utcán, lám, tengernyi láng lobog
s a tetőkről egy árnyhad ereget
egy tisztátalan madársereget
az égre, míg sok rejtett dob dobog.

A lángokon rút dolgok forrtak ott,
és tudtam azt, hogy Kívül jártak ők –
Vajh másvilági, sírba zárt erők
nyomán szárnyuk Thog-ról mit hozhatott?
S a kacaj rögvest némaságba fúlt,
hogy meglátták, mi csőrükben lapult.

X. The Pigeon-Flyers

They took me slumming, where gaunt walls of brick
Bulge outward with a viscous stored-up evil,
And twisted faces, thronging foul and thick,
Wink messages to alien god and devil.
A million fires were blazing in the streets,
And from flat roofs a furtive few would fly
Bedraggled birds into the yawning sky
While hidden drums droned on with measured beats.

I knew those fires were brewing monstrous things,
And that those birds of space had been Outside—
I guessed to what dark planet’s crypts they plied,
And what they brought from Thog beneath their wings.
The others laughed—till struck too mute to speak
By what they glimpsed in one bird’s evil beak.

Az az igazság, hogy most már elkezdett zavarni, hogy ilyen lassan haladok ezzel, másfelől egyre kíváncsibb is vagyok, hogy mi a vége, mert bármilyen hihetetlen, de még nem olvastam el az egész Fungi from Yuggoth-t. Mindig csak azt a részt olvasom el, ahol épp tartok a fordításban.

Úgyhogy az új cél az, hogy egy éven belül befejezem az egészet és 2020 Halloween-re az új verseskötetben fog megjelenni egyben.

Addig is szerezzetek be egy Rémálomport a Dunwich Marketen amíg még van.